Egy alkotótársam ezt írta nekem pár perce:
“Frici! Ezek a nagy számok a kirohanásod kapcsán azért vannak, mert bennük (a székelyekben) az van, hogy a botrányt adják tovább… ennél jobb bizonyíték arra, hogy egy destruktív nép vagyunk, nem kell… sajnos.
Egy építő dolgot senki nem oszt meg.”
Igazat kell adnom neki…
Sokszor volt már nekem többezer lájkos szösszenetem, szintén több ezer tovább osztással együtt, bárhol is jártam életemben…
Székelyföldön azonban ez az első alkalom amikor 3ezren osztották tovább azt, amit kendőzetlenül leírtam.
Kár, hogy ti sem, ahogy a magyarban élő “magyarok” sem fogtátok fel a lehetőséget, hogy 5 éve amióta Erdélyben alkotok, médiatáborokat szerveztem, tanítok fiatalokat, már amikor egyáltalán vannak kérdések, munkát is adnék de nem jön senki, mert büdös a munka, meg unalmas, meg német tarifát kértek…
Szóval, elkerekedett szemmel figyelem ezt az ócska elkényeztetett a jódógában szinte már megveszett erdélyi magyarok nagy részét…
Csak a kifogások.
Összefogás semmi.
Nem sarkítok.
Az ilyen “őrült” világjárók mint én, csendesen elhoztam nektek -is- nemzetközi dokumentumfilmjeimben azokat a praktikus-működő példákat amelyek a most ránkzúdúló időkben a túlélésünk záloga lehet. Lehetne…
Mind a gazdasági, szociális és a kulturális életben.
Rengeteg kapcsolatom van, a legmagasabb és a legderekabb szinteken, külföldön főleg. De nem használom őket mert nincs igény…
Anélkül hogy kilépjünk a komfort zónánkon kívülre, áldozathozatal nélkül, és néha ha nem állunk fel az asztalra és ordítunk,-ahogy a költő mondja- bizony nem fog menni.
Edukáció, bátorság, (nem sértettség stb) nélkül nem fog menni.
Eleget hazudtunk.
Eleget hazudtatok ti is. Magatoknak és szeretteiteknek.
És lám, nincs egy tökös székelyföldi vállakozó, gazdasági ember aki merne velem együtt muködni.
Nem, barátaim, ti már nem azok vagytok.
Én emlékszem a Gyimesközéploki dédimre.
Ő megvert volna a szemével benneteket, ha látta volna, hogy hova jutottatok.
Ti! “Székelyek”…
fogel frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 