Többen kérditek, hogy látom én most ebben a Tündérkertben az üvöltő fellegeket…
Gyermekek! Mecenatúra nélkül nincs művészet…
Mi még néhányan a minőséget képviseljük itt e kicsonkolt végeken, ennek ellenére lehettek ti akárhányan a nyakunkon továbbra is … hiszen nem a tömeg a lényeg…
Volt száz jó évetek
-ahogy most ezt néhányan elrebegik köztetek-…
De miket is építettetek?
Hiszen csak beleültetek.
Rémálmaitok hamarosan felélednek, majd ti is szürcsölitek a fekete levest…
Mi, bírni fogjuk, mert az üres formákkal nem lehet hadakozni, hisz azok maguktól összetörnek… Az idő kitölt – szétfeszít benneteket…
A néhány, aki kikupálódott köztetek, nem számítanak… Visszahullnak a közösbe…
A Közös ülésetekbe… Csak idő kérdése.
Aztán a Dolgok is helyükre lendülnek, már ha a mieink is visszatérnek a kurva létből,
a Felségbe…
fogel frigyes
Gyimesközéplok
Egy őrült naplója 