Kurva voltam.
A tegnapi nagypénteki gondolatok után, itt a nagyszombati megbotránkoztatás…
Az időzítés tudatos és vállalom…
Akárhogy is nézem, itt Erdélyben is a 99% tudatosan strichel. (akik elmentek szintúgy).
Gyerekkorom óta ezt nézem, bárhova is vetett a Sors…
Ki fent, ki lent. De strichel.
Az eléjük varázsolt “jó létért”.
Viszont a maradék 1% az nagyon sok Ember.
Ők bátran viszik a keresztet, és a csontropogás közt már felismerték az igazi ellenséget.
Azokat, akik még ma is a lovas nyereg magasságából tartják az általuk igazából lefelé fordított feszületet, mely minden évben tavaszi virágokkal befonva elfedik a geometria boszorkányságait.
(Filmeztem is, az egyik ilyen kisnövésű ördögöt pár éve, amikor elküldtek engem, hogy örökítsem meg a tetteit Székelyföldön. Még nincs börtönben…)
A strichelőkkel nincs bajom. Hisz stricheltem én is eleget… Nem szégyen…
De a volt kurva mint pl. jómagam, anno amikor felismerte hogy a stricik nullák azaz nem értenek semmihez, nem tudnak semmit, akkor bizony a varázslat kipukkadt és rájöttem én is, hogy a vezető az ÉN (vagyok).
Amióta megtaláltam Őt / Én-t, azóta milliók figyelik a keresztutamat…. (most épp mint botcsinálta filmes)…
És ez jó. Mert lufi destruktőrnek lenni néha még vicces is.
Még bírom és nem vagyok egyedül… Már nem…
És boldog vagyok, ha felfelé nézhetek… Amikor van Kikre felnézzek…
Az 1 százalékra…
Házsongárdi temető, április 19. Nagyszombat 2025
fogel frigyes
Egy őrült naplója 