Apám, aki életem legkegyetlenebb ellensége volt, többször említette kedvenc filozófusa nevét… Amikor nagyon fiatalon az 50-es évek végen elhagyta Erdélyt egyedül, mindenét elvesztve (elvették tőlük is a “tesók”, amire már régóta fenték a fogukat) miután én megszülettem -már Budapesten-, többször megütötte a fülemet kisgyermekként a filozófus, Schopenhauer neve…
Aztán 48 éves fejjel miután visszatértem “gyüttmentként” Erdélybe, így most már közel 5 éve itt filmezve – alkotóként próbálok szembenézni és folytatni azt, amit nem bírtak a szüleim itt fiatalon végigélni.
Úgy látom, hogy ismét azokkal a démonokkal kell szembenéznem nekem is, az itt maradt – (még) meg maradt, leharcolt, sok helyen már elkorcsosult magyarsággal együtt, akiket most azok éltetnek ismét, akikről anno Schopenhauer is beszélt…
Eközben évszázadok óta röhögnek a markukban azok a beavatottak, akik még most is az orruknál fogva vezetik a Közép Földek lakóit…
Innen szép nyerni feleim…
Talán most eljött az idő hogy: “Mikrofont Mindenkinek!” (amíg lehet).
Ugyanis filmjeim után most vándor podcast-os lettem…
Stay tune…
“Egy őrült naplója” – FogelMedia produkció
fogel frigyes
“Cu cât au mai puțin talent, cu atât au mai multă mândrie, deșertăciune și aroganță. Toți acești proști, însă, găsesc alți proști care îi aplaudă.”
“The less talent they have, the more pride, vanity and arrogance they have. All these fools, however, find other fools who applaud them.”
Egy őrült naplója 