Lám-lám…

Lám-lám, milyen ereje is van a nyilvánosságnak, az egyenes beszédnek (ha van az embernek egy nagy látogatottságú oldala)…
A “frici a kiscsoportos óvodás” szösszenetem mondanivalója úgylátszik rárugta az ajtót azokra, akik a mohóságukon képtelenek uralkodni és megpróbálják a valós arcukat (is) eltakarni…
Érdekes látnom (és fájdalmas is) hogy mit hozott felszínre az első bp.-i Kulturális Kreatívok 2.0 találkozó utóélete… Tudjátok, az a szép az ilyen eseményekben, hogy -csak idő kérdése- és tényleg elválik az ocsú a búzától.
És félreértés ne essék: már nehezen bírom és semmi gusztusom sincs egy megmondóember szerepében tetszelegni mint oly sokaknak manapság…. De úgy látszik hogy a tisztábban látáshoz a fájdalmas beárazás nem elkerülhető. Az eddigi természetes kíváncsiságom ezzel a történettel végleg elveszett, e színházi előadás aktuális régi-új szereplői eljátszották az első felvonás belépőit, jól-rosszul és tulajdonképpen most kellene igazán összeülniük -nélkülem- az első KK 2.0 találkozó eredeti szereplőinek hogy a maszkokat felhúzva megvillantsák a valós arcukat és motivációjukat egymásnak…
“Szép volt” fiúk, lányok!
Csak kiderült, -kivéve néhány embert közületek- hogy nem egy csapatban játszunk.

Mert:

“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc – szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr – nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny tönkremenés!”