Avagy egy végtelenül türelmes és toleráns, kirekesztés ellenes, havasi dildó (műfütyi), nyugalomnapi (Shabbat) kreatívan kultúrált “szózata”..
fotó: valahol egy erdélyi Waldorf oviban
Alcím:
a második budapesti Kulturális Kreatívok 2.0 találkozója elé, (még) szabadon…
Bárhova is vezessen a Sors a hosszú (amateur) filmes éveim alatt, (a profik és az amatőrök között csupán annyi a különbség, hogy a profikat megfizetik) szinte minden helyen ugyanaz fogad: ha volt egy jó kezdeményezés a múltban, akkor csak idő kérdése és elkezdenek növekedni majd rövidesen önmagukat túlnőve egy impotens, vízfejű szörny lesz belőlük és ebből következően totálisan működés képtelenné válnak…
Máshogy mondva: egymást falják fel, fals szeretetükkel átitatott, világmegváltással igazolt, többnyire konkrét üzleti-cselekvési terv hiányában a sárkány létbe visszatranszformálódó kis repülő pitypangok… Ennyi.
(És nem, nem ittam felebarátaim, reggel még nem megy le a cujka, csupán eleresztem most egy picit magam mentálisan, a mély Közép-Európai szórvány valóság egyik bugyrából, némán sikoltozó lelkem leejtőjén…)
VAGY:
a másik út, ahogy pl. állampapírba váltják át a nehezen össze kalapolt közösségi -főként nyugati- adományok jelentős összegeit, és a szellemi dildóik örzésére hivatkozva blokkolják az általuk össze eszkábált intézményeket a kapcsolatrendszereiken keresztül, melyekhez már évek óta semmi közük.
Csak a hatalmi-szellemtelen egójuk és a lelki bizonytalanságuk pénzel kibélelt mentalhospitál falaik között tengetik hátralevő “életüket”.
(Lásd mellékelt újságcikkek linkjei)
https://www.nyugat.hu/cikk/camphill_gyermekotthon_velem_allam_penz_ertekpapir
https://www.nyugat.hu/cikk/velem_gyermekotthon_tiltakozas_lakossag_onkormanyzat
https://www.nyugat.hu/cikk/velem_gyermekotthon_camphill_adomanyozas_allam
Mert hol is van A HARMADIK ÚT?! kedves feleim, amelyről oly sokat zsolozsmáztak nekünk anno ezek a “tanítóink” (is)? / gúny szmájli /
Nos, a Kulturális Kreatívok 2.0 első budapesti találkozóján láttam még néhány ember tiszta tekintetében a” harmadik út” minőségből valamit felvillani…
A buksi simogatasoknak az ideje lejárt…
Részemről legalábbis vége.
Finita! (la comedia)…
Most végre fel lehet(ne) tenni A Kérdést:
Kinek-kiknek van konkrét tervük a jelenre, pl. egy üzleti terv formájában?!
Vagy egy cselekvési terv?!
Van ilyen nálatok?
Nincs?
Kell-e?
Kétlem, azok után amilyen telefonokat és emaileket kaptam a Bp.-i KK találkozó után néhányotoktól.
De még reménykedek…
Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy szerény személyem nem kíván részt venni a haveri, barátkozós, Antrós, Buddhás, Aznasztáziás, Jamalinda stb. stb. szellemi áramlatok manifesztaciójában.
Nekem nem kell, a magafajta outsider, primitív kamerás parasztnak mindez.
Más miatt hoztam létre 15 éve a KK filmeket.
Ahoz hogy tudjak alkotni, ahoz ami nekem okoz örömöt, nos ehez, az etikusan cselekvő (!) gazdasági embereket próbálom behívni hozzánk, hogy gyakorolhassák a felebaráti szeretetüket, szolgálatukat, meghagyva minket az alkotói szabadságunkban.
ÉS EHEZ, NEKÜNK KELL ŐKET EGY VAGY TÖBB KONKRÉT PROJEKTÜNK FORMÁJÁVAL INSPIRÁLNI.
Ha ez sikerül, akkor én, és barátaim is megszólíthatják azokat, akik már régóta némán várják, hogy letegyünk valamit az asztalra, amelyek alapján Ők, a pénz beavatottjai, kapcsolódni tudnának hozzánk.
Tehát nekünk is el kell végeznünk a munka azon részét, amitől pl. az utóbbi 15 évben, amióta kitettem a KK filmjeimet mindenki menekült és menekül mai is a most épp Jamalindásnak átnevezett világokba a kemény, sokszor egyhangú munka elől.
És lehet is menni bárhova, mindenkinek, ahova szeretne, de ne rajtam keresztül.
Ott a pont.
(És akik a moralitásról szónokolnak, azok először éljék meg azt a minőséget, példát mutatva másoknak, mert akkor nem kell arról sem beszélni.)
Fogjuk meg már azt a bizonyos pennát es írjuk le magunknak hogy mit is akarunk, es öntsük formába.
Majd ezekután most szombaton, dec. 14-én, fegyelmezett (idő) keretek között személyesen beszéljünk át mindent, lehetőleg a Goethe-i beszélgetes minőségi keretében…
Jöjjünk felkészültebben a következő találkozóra, esetleg már elő-beszélgetések, egyeztetések alapján.
Én így (is) készülök társaimmal…
Nem áll szándékomban megbántani senkit sem és akik esetleg nem érzik magukhoz közel mindazt amiről most szóltam, azzal sincs semmi baj, hiszen szeretettel várom velük is a következő találkozást, csupán annyit kérek, hogy gondolják át ők is, hogy miben tudnának pl. nekem segíteni, hogy egy magamfajta outsider ne maradjon “egyedül” az élete végéig mint egy amatőr KK. 😉
Mert én szeretem a profizmust (is)…
És ti?
Ui: a repjegyemet mar megvettem Erdélyből Budapestre…
Fogel Frigyes
filmes
Egy őrült naplója 