Egy hosszú filmezés – felvételi nap végén egy égetett madár is megszületett, kenyér formájában… Egy édesanya lepett meg vele, egy Isten háta mögötti kis faluban, valahol Magyarországon…
De már késő este volt és ezért az alkotó elcsomagolta nekem az útra…
Másnap hajnalban, vihartépte kamerás hátizsákomban vittem magammal a “madaras” kenyeret, az ország egy másik távoli szegletébe… Érkezésem után lassan, óvatosan letettem az asztalra és eközben a “soros” család, akik befogadtak a következő éjszakára, két fiatal gyermekük a konyha asztalt körül lengve kíváncsian figyelték a kenyéren látható vonalakat…
Aztán amikor a családfő fáradtan, végre belépett a konyhába az építkezéséről hazatérve, a türelmes édesanya fáradt karjaival megszegte a kenyeret és megosztottuk egymással…
Az élet ízét éreztem meg ekkor…
A kenyérben, a társaimban, itthon a nagyvilágban…
Köszönöm…
fogel frigyes
Egy őrült naplója 