(Most csak annyit Attila élménybeszámolója elé, hogy tegnapelőtt itt Kolozsváron, a kávézó egyik “sarkában” megjelent, rosszarcú szekus helyett legközelebb -“kedves román szervek”-, lehetne egy ici-picit profibb munkát végezni… Ugyanis 52 éves avatott szemeim jobb munkához vannak szokva részetekről… Úgylátszik, nem tett jót önöknek az utóbbi 30 év kicsit “szabadabb” levegője… De nem kell félni. (tőlünk)… Mert a fejlődést nem lehet elkerülni… Legközelebb esetleg valami jobb arcú, esetleg csinosabb ügynöknőt küldhetnének… Mert önöknek sem árt a fejlődés… Hiszen ha visszatartják, az fájdalmas. Maguknak.
Tisztelettel a “madár” alias fogel frigyes)
“Alant a tegnapi bejegyzésem teljes terjedelmében, melyet abból az okból kifolyólag nem akartam publikálni, mert általában mint negatív látó, szemlélődő vagyok megcimkézve és a gondolat meetoo jegyében nem szerettem volna szellemi erőszakot elkövetni. Viszont egy hozzám hasonló arra biztatott, hogy talán egyeseknek nem használ, de talán azoknak igen, aki hozzám hasonló cipőben járnak… Tehát:
Nagyon őszintén bevallom, hogy a szombati, Kolozsvári Kulturális Kreatív találkozásra úgy mentem, hogy nem volt semmiféle elvárásom. Nem hittem, hogy a beígérkező személyek eljönnek, valahol magamban úgy éreztem, hogy megiszunk egy kávét Fricivel és a fiammal, Hunorral, és kész.
Életem jóértelemben vett csalódásának ritka pillanatainak egyike volt, amikor az Amadeus kávézóban több asztalt kellett összerakni, hogy elférjünk.
Mint utat tévesztett asztalos, kire néha rájönnek költői megélések, az volt az érzésem, hogy a jászolhoz is ilyen finomvegyes társaság gyűlhetett össze, ahol a pásztorok a királyokkal vegyültek.
A beszélgetésen túl, előttem kirajzolódott az eddig véka alá rejtett igazság és valóság, hogy a társadalom betegsége abban van, hogy az emberi alkotóerő vissza van fojtva, arra biztatnak az álmaikért áldozatot nem hozók, hogy önvisszafojtásban éljünk.
Persze, eddig is beszéltünk az internetes „portálokon” ezekről, mindenféle csodaformulák keretében, hogy mint kenőcsöt használva bizonyos varázsigékkel, el lehet jutni valamiféle kiteljesedéshez és el is lehet felejteni a sikertelenség okait.
Talán van benne valami, talán egyénileg, ki-ki elérhet valamit, ha megteszi a megfelelő lépéseket:
-személyiség átalakulás (multunk trauma, melytől sürgősen meg kell szabadulni)
-szemlélet váltás (elhagyván a saját kútfőt és a karcsú derék korszellemhez igazódva)
-marketing (azaz hullákon való lépkedés), stb.
Az ami számomra a kávézóban világossá vált, hogy van egy passzívnak tűnő, emésztő lávához hasonló, kitörésre váró, szunnyadó erő a magányos alkotó emberben, ami viszont csodákat tudna művelni, ha ki tudna fejeződni, teljesedni. Nem kell ezekhez zseniális képlet, csupán felelősebb életmód a társadalom minden tagja részéről.
A változás magvait hordozó emberek magányosak.
Sikerülni fog vajon most összefogni?
Az első Kolozsvári kulturális kreatív találkozón úgy nézett ki, hogy lenne hajlandóság erre.”
Muzsi Attila
Artizán Blues Rádió
Egy őrült naplója 