Még itt vagyok a Felvidéken (egy nagy “buli” megörökítésére kértek fel kameráimmal), miközben ezekben a napokban többen megállítanak és megkérdezik -mint pl. ma reggel is- hogy véletlenül nem én vagyok az “őrült naplója”? vagy nettó a nevemen szólítanak itt, az Isten háta mögött a Felvidék-Kárpátalja-Magyarország háromszögben…
Most épp pár perce a “KerecseN”, folk-rock-blues-metal banda front embere, Varga Zsolt szólított meg itt a kastélyparkban (fotó) és ismét egy jó, ízeset beszélgethettem személyében, egy Révkomáromi (felvidéki) művésszel.
Miközben eszmét cseréltünk, elgondolkodtam, hogy hogyan is lehet az, hogy Ő és jómagam, annyi hasonló élményben volt részünk pl. a show businessben, stb. és ha ennyire tisztán lát Ő is, akkor miért kell neki (is) egyedül érezni magát bizonyos értelemben, hogy a “sajátjaink” sem becsülik meg Őt/Őket sem eléggé?…
Egy biztos:
Amikor emberekkel találkozok, akkor a hangukat és a szemüket figyelem…
Zsolt közelében, amíg beszélgettünk, Otthon éreztem magam.
Köszönet érte…
Fogel Frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 