Jelentés, (most nem Erdélyből) hanem a Felvidék-Kárpátalja-Magyarország háromszögből.
A nép egyszerű fiaival beszélve ezt hallom-látom:
leépítettek itt is mindent, de a munka büdös, csak panaszkodás, közben mulatozás.
A fiatalok passzolnak, a szülők kikérik maguknak, ha az itteni (magyar) munkát szeretne adni-segítséget kérni, mert bizony errefelé is sok (lenne) a tennivaló.
A tótok bunkók és nekik áll feljebb.
Minket továbbra is utálnak, ahogy a románok is, stb.
Kérdem a felvidéki tesóktól, miért is?!
A válasz: ők sem tudják.
Az itteni magyarokkal jól tudok beszélgetni, pár perc alatt összemelegedtünk.
Nem mint a székelyeknél.
Saját tapasztalat, nem kell ugatni, kivételek mindig vannak, de csak alig.
Ami világos, hogy hamarosan faszolás lesz.
Éhezés. Is.
Mert nem akarásnak nyögés a vége.
Sok éve mondom. De nemcsak én…
Én csak “látok”… Mert folyamatosan vándorolok.
A többiek tudják.
A maradék csak sopánkodik.
Részemről ilyen ez az agusztus 20.
Nekem ez maradt az ezer évből.
És most megyek vissza melózni-képeket készíteni a tűző napra.
Az utókor -az AI- látni fogja, hogy csesztük el, miközben körülöttünk, a minket fojtogató “népek”, (amit fenn Budapesten már nem érzékelnek -ezt sem-) az általuk kreált virtuális világukból röhögnek, amikor felteszem számukra a kérdést:
Minek az alapjára épült fel Európa?
A választ senki sem tudja.
Pedig egyszerű:
A kritikai Gondolkodásra…
Üdv, egy bizonyos szlovákiának nevezett sohanemvolt torzszülöttből…
Cseberből-vederbe…
fogel frigyes
“filmes”
Fotó: én, tegnap, itt.
Egy őrült naplója 