Egy teljesen új gazdasági koncepciót kell megteremteni, ahol a kereskedelem szimbiózisban él a termelőkkel.
Vannak erre modellek, a Kulturális Kreatívok a világ minden táján élnek már ilyen innovációkkal.
A FogelMédia keretében elindított podcast sorozatunk kapcsán mi ezekről szeretnék nyílt beszélgetéseket, tanácskozásokat életre hívni.
A podcast sorozat megtalálható:
https://www.youtube.com/@FogelFrici
1: Mert van megoldás…
2: Akarsz e játszani?
3: Egy nagyon más podcast adás…
4: Kimondtuk.
5: Szolgálunk és élünk.
6: Fizetünk.
Gyerekeink számlájára írni ellehetetlenedésünket, részünkről komolytalanság.
Folyamatosan szidni nyugatot és közben egy teljesen fantáziátlan gazdasági világban élni, csendes társként részt venni benne, be kell lássuk, egy olyan önámítás, ami nem űzhető tovább..
Mivel teljesen ki vagyunk esve a termelői ágazatból, csupán abból csipegetünk, ami az importból a számok törvénye miatt kimarad. Az amire mi azt mondjuk, hogy egyedi, az tulajdonképpen a megélhetési korrupcióban felnőtt és szocializált, mátrix társadalom, celeblapokból kimajmolt vágyai.
Ami magán vállalkozásnak számít térségünkben, az tulajdonképpen a magát új gazdagoknak, arisztokráciának nevező műértelmiségi réteg kiszolgálására értendő. Az új nemzeti és erkölcsi vonal szolgáit ugrándozzuk körbe lelkesen, akik nagyjainkból szeretnek idézni, de talán soha nem olvastak végig egy könyvet életükben.
A Magyar Bolt koncepció nem erről szól.
A Magyar Bolt nem csipeget az új elit asztaláról!
Nem titok, hogy az utóbbi húsz évben a mindenféle kitalált válságsorozat, vírus, technológiai ugrás, és most legújabban az e-fiskalitás, mind rányomták a kis emberes vállalkozásokra a pecsétet.
Azt, amit létrehoztam 30 évvel, azt ma egy fiatalnak lehetetlen megismételni, bármennyire dörzsölt és lelkes.
Az én fiam mit látott nálam?
A szerényen felszerelt asztalos műhelyünk a lakásunk alatt van, szinte olyan, mint egy nagyszoba. Sokszor elkísért engem már kis korától a kliensekhez szerelni. Lemérhette a vállalkozás előnyeit: cipekedni a kilencedikre, szenvedve verejtékezni, görnyedni, térdepelni, létrára mászni, közben a megrendelő fintorait lesni. Mert ezekhez szoktatta a piac, hogy a kliens az úr.
Látta, hogy számomra minden megrendelés rátett a cukor betegségemre. Hiába volt meg a rutinom, tudásom, egy picit mindig belehaltam. Én az a generáció vagyok, mely ebben nőttünk fel, hogy a megélhetésért el kell viselni az urakat és örvendeni kell minden darab száraz kenyérnek is.
De a fiam azt is látta, hogy vannak modernebb gazdasági megoldások, melyeket mi valamiért nem alkalmazunk.
Beszéltünk is ezekről, és húsz éve ecsetelem a Magyar Bolt koncepciót, de ő is látja, hogy igyekezetem a nemzettársaim érdektelenségével szemben inszignifikáns a változásra nézve.
Igazat kell adnom neki. Az ő generációjának nincs 400 év kitartási előrelátása, sőt, olyan anomáliákkal szembesülünk, hogy Kolozsváron annyi egy albérlet, mint Angliában, viszont ott a munkabér a honinak háromszorosa.
Mi lett volna nekem, mint asztalos a megoldás?
Ha lett volna egy Magyar Bolt, ahova legyártom a havi tíz emeletes ágyat például.
Nekem csupán az lett volna a dolgom, hogy minél jobban és szebben készítsem el a bútorokat.
Ez jelentett volna egy méltó, kiszámítható és fejleszthető életforma. Nem az, hogy Temesvárra cipeljek el egy emeletes ágyat hajnali háromkor, 25 éves féknélküli Dácsiával. Az sem méltó, hogy 58 évesen egy húsz éves Ford Focusszal ajtókat viszek 200km-re egy hétvégi házhoz.
Ebből az életformából nem kértek még a Szent Ferenc alapítvány árvái sem. Nem egyszer kioktattak rövid életű szakiskolás mesterségem idején, hogy: „Tata… ne mind moralizálj a tisztességes szakmával, húsz év után egy 25 éves Dácsiád van? Köszi!…”
A nemzeti összetartás ereje pezsgő gazdasági forgalomban kéne vissza köszönjön, ahol a fiatal érzi, hogy a lehetőségek korlátlanok és nem csak a kiváltságosoké a világ.
Visszanyerni a saját termelésünket, legalább azt, amit mi magunk fogyasztunk el, és ész nélkül importálunk.
Egy teljesen új gazdasági koncepciót kell megteremteni, ahol a kereskedelem szimbiózisban él a termelőkkel.
Vannak erre modellek, a kulturális kreatívok a világ minden táján élnek már ilyen innovációkkal.
A FogelMédia keretében elindított podcast sorozatunk kapcsán mi ezekről szeretnék nyílt beszélgetéseket, tanácskozásokat életre hívni.
Tudatában vagyok, hogy amit itt felvázolok nem nyújthat teljes képet a tervről, noha bennem ki van gondolva a legapróbb részletekig, mert volt időm 30 évet gondolkodni rajta.
Ahogy telnek az évek, a hurok a nyakunkon egyre szorul és ez késztet engem, hogy akár mint utolsó szóként leírjam, mire gondolok.
Biztos vagyok benne, hogy lenne egy magra való társaság, akikkel ezt tökéletesíteni tudjuk.
Teljesen a kezeitekbe van téve egy olyan lehetőség megteremtése, amiről ebben a formában és dimenzióban nem hallottam a 89-es „változások” óta.
Nem kell hinni abban amiket összehordok, de talán egy megosztással elérhetném azokat az embereket, akik tudják miről beszélek.
A facebook oldalon:
https://www.facebook.com/handmadeheaven8
megtalálható az a közösség alapú kezdeményezés, mely a fent leírtak magjából született. Heten kézművesek, magyarok és románok összeálltunk, egy helyet kibéreltünk és közösen működtetjük.
Szeretettel várunk oda is bárkit.
Köszönöm.
Szeretettel Muzsi Attila.
ArtizanBluesRadio
&
Fogel Frigyes
szabad filmes
FogelMedia
Egy őrült naplója 