Egy őrült naplója

Alámposztoltak… kicsit kiborult az írója, saját szavaival élve. Mivelhogy fontos kérdéseket tett fel, megosztom közös gondolkodásra. Már ha létezik még ilyen. És ez nem negativitás feleim, hanem tények. Nem tenném ki mert rólam is szól és ellenkezik a szerénységemmel. De. Ott a pont és a kérdőjel. Köszönöm a bevállalós posztot…

Frici

“A nagyérdemű közösségtől nem is lehet elvárni, hogy finanszírozzon értékteremtő munkát, hisz egy nemzet az adóbevételekből kifizeti azt a kulturális közeget illetve szolgáltatókat, akik hajlandók és képesek a cipő orráig lehajolni. Ennyi érték dunsztig elég kell legyen a nemzetnek. Most már bő 14 éve úgy néz ki, hogy a Magyar nemzet elérte a Nirvanat és a király bohócát alátámasztand 4-5 influenszerrel be is zárul az udvaron kívüli prémium igény. Nem véletlen, hogy a közhangulat lincselő kedve a pályán kívül futó lelkesedőket szélmalom harcosoknak nevezi, utalva ezzel Don Quijote szánalmas alakítására. Ez számomra világos régóta. Ami nekem nem világos, hogy mi hajtja Fricit, hogy úszva ezzel a megmagyarázhatatlan megvető árral szemben, saját magát marcangolva, miért akar mégis, újból és újból nekiindulni, és mindig remélve, hogy ez az alkalom jobb lesz, ez a film jobb lesz? Merjem kimondani a nagy szentségtörést? Látván, hogy ez az ember mennyire vergődik? Nem akarja belátni, hogy hazajönni Magyarországra, majd Erdélybe egy hatalmas csalódása és baklövése volt? Talán szekunder szégyenérzete van, hogy nem hitte, hogy ilyen tökelen magyarokat fog itthon találni? Ezt én kérdem, én teszem fel, nem Ő! Egy ember, aki csak egy felvételre visz egy teljesen megpakolt autó cuccot, a helyszínen végtelen alázattal és előzékenységgel előkészít mindent, felkészíti az embert, hogy ne izguljon, stb… egy szál magában éjjel autózik ki tudja hova, majd valamilyen fészerben megvágja az anyagot, kiposztolja, és úgy tekint rá, mint élete mászterpísz alkotására. És nem ritka eset, amikor az ebéd számlát is ő állja. És sorolhatnám… Ő ezt szégyelli. Amikor kiborul, az csak 1 %-a annak, ami valójában van a függöny mögött. De a szépre, pozitívra hegyzett nagyérdemű nem akar tudni csak a szép felkelő vagy lemenő Napról, arról is, amikor nincs beborulva az ég. (Bocs, most én borultam ki… )”

Muzsi Attila