Megosztom itt, hogy az elvtársakhoz is eljusson…
Maradva tisztelettel, a (szellemi) gulágról.
fogel frigyes
“Ahhoz, hogy erkölcsi lényünk nyugodt legyen, valószínű jobban tenné Frici, ha elmenne csellózni valahová, ahol fizetnék per óra. De ahhoz is minimum alapítvány kéne, mert manapság a bárzenésznek sincs hova menjen baselni pénzért. Elmehetne villanyhegedűn lagzizni, de ahhoz túl sápadt az arca. És nem tud adekvát képet vágni a lerészegedő társasághoz. Mert proliság ide meg oda, nekik is megvan a minimum elvárásuk egy vonóssal szemben.
Fricit nem vennék fel egy királyi tévébe filmesnek, mert oda idióták kellenek, nem pedig látó, gondolkodó, érző emberek. Frici elég bénán vágja az idióta képet. Nem lenne hiteles. Pedig szegény próbálkozott idióta grimaszokat vágni. Nem megy neki.
Olyan lenne ez a „tisztességes” munkahelybe való illeszkedés, mint a fafaragó mester egy Ikea gyárhoz szegődése, ahol dughatja a csónakot a gyantahelybe kb 30 évig, de este elvárják a kocsmában, hogy hibátlanul mondja fel a Villont román mánélével a háttérben. Termetes szubbasszussal. Hogy aztán szórakozhasson a csőcselék, hogy milyen fura ez a Frici…
És akkor folytathatjuk a zúgírókkal, a zúgművészek hatalmas táborával, kik nemcsak az álluk felkopásával dacolnak, hanem azzal a szégyennel is szembesülniük kell, hogy egyáltalán alkotni mernek. Ha netán eladnának egy könyvet, festményt, vagy lemezt, ha nem a király bohócának a signaturéja van rajta, egyenesen pimaszságnak számít akár egy fillért is remélni.
Minden tiszteletem azoké, akik feladták álmaikat, lemondtak a saját világuk megalkotásáról, és beépültek egy multiba a biztos megélhetésért, feldolgozták legyőzetésüket, konformálodtak, megalkudtak egy biztos és békés jövő érdekében. Ők megtették! Nekik sikerült!”
Attila.
A Muzsi…
A rádiós…
Déváról…
Egy őrült naplója 