Ez is egy nagy menet volt: (fotó: jómagam)
Egy igaz történet(em) a rézbőrüek földjéről…
(Mert Árnyék vagyok ebben az árnyék világban, avagy, hogyan kell szépen “elrontani” egy fotót, egy igencsak “drága” helyszínen 🙂 …)
Nem is olyan régen, amikor a Navahókkal találkoztam először a hivatalos “börtönükben” -pol.korrekt mód: a rezervátumukban, (USA) nos, ugyanazt éreztem mint amikor pl. Kassán, a Délvidéken vagy a dédszüleimnél a Gyímesekben járok…
Fura egy érzés…
Ott, Arizonában, a négy állam igencsak közeli metszéspontjában, (is) már minden a bizniszről szól…
A rezervátum is már csak egy ócska biznisz.
Az ottani sámánok is csak “business man-ek”. Mint mindenki, ha túl akar élni.
Hasonlóan mint Székelyföldön, a Szórványban. Mint mindenhol.
A legtöbben persze tagadni próbálják ezt, de Ez Az Igazság.
A GAZ-ság… (Székelyföld-Balánbánya leül!)
Nem kell szépítgetni.
De gyorsan visszaugorva az ottani -USA- vándorlásaim kapcsán, igencsak rendhagyó tapasztalatokra tettem szert miközben -ha jól emlékszem- hatszor szeltem át egymagamban az amerikai kontinenst…
Először a Route66, aztán az úttalan utak…
Kemény volt…
Ott tanultam meg, hogy az egyik mese amin felnőttem: A “Kicsi Székely Mózsi, nagy mese országban” mennyire is ül…
Nekem az volt Parsifal-i bolyongás a rengetegben…
Aztán -ahogy a fotó is “bizonyítja”- bár ezekről a dolgaimról a felületeimen még nem szóltam- kaptam valamit, amit sosem felejtek el…
Igen… Te is, kedves olvasóm, ha útrakelsz te is kaphatsz majd…
De ahoz, be kell menni a sűrűjébe…
Azt viszont csak nagyon kevesen vállaják be…
Inkább a panel és egyébb házaik (stb) biztos zúgaiban élik le életüket…
Amivel persze tulajdonképpen nincs semmi baj…
Most leszállva a magas lóról-lovamról 🙂 , egy rövid kis történetet osztanék meg veletek, én, a kis niemand filmes, aki sokaknak még mindig csak egy kellemetlen, irritáló “zavar, az erőben”…
NAGGGYON HELYES 🙂
Amikor a Chris(topher Michael Mann) barátom által bérelt egyik Mustang, bivalyerős autójával megálltam a Navahók földjén, a sivatag egyik embert próbáló szegletében, elgémberedett tagjaimat kinyújtózva odasétáltam az egyik rézbőrű leszármazott elárusító standjához, ahol mindenféle giccset árultak…
Melankólikusan figyeltem az indián srác holló fekete haját, melyet a kora reggeli sivatagi szél bőszen lobogtatot, miközben előkerültek a tudattalanomból gyerekkorom olvasmányos élményei egy bizonyos Karl May -tól aki persze sosem volt a rézbőrüek földjén, hanem egy börtön sötét bugyraiban írta meg Winnetou történetét is, mely tényeket csak igencsak kevesen ismernek…
Sajnos…
Nos, a lobogó hajú büszke indiánhoz lépve, nagy figyelemmel végig néztem portékáit… Mind ócska, commersz, csecsebecse volt…
Ekkor lassan felemeltem a tekintetemet és a szeme közé néztem…
Ahogy szokott ilyenkor, hirtelen lelassult az idő körülöttem…
Welcome in the Matrix bro! 🙂
A Navahó srác tekintete átalakult és egy időtlen asszony nézett vissza rám…
Majd egy hangot hallottam:
Kéééékmadár!!!
Mit keresel te itt?!
Ekkor döbbenetemben mozdulni sem tudtam…
Kékmadár! -hallottam ismét- Miért jöttel vissza?!
Némán bámultam magam elé, és tényleg elveszttem a fonalat az analitikus, materialista, Közép-Európai fejemmel…
Mi van velem?! -Sikoltottam belül-….
Eközben a lobogó hajú lány, továbbra is némán kérdezett…
Tekintetem az ócska áruk standján kiterített sokszáz bizsu között mozgó rézbőrű kezét figyelte, ahogy lassan egy gyűrű felé lendült majd egy finom rezzenéssel megállt A sárga rézgyűrű felett, melyet lassan felemelt és átnyújtott tétovázó ujjaimnak…
Közelebb emelve a szememhez, megpillantottam egy ősi repülő, kék madár szimbólumot… Vizimadár volt!!!
Kétségbeesetten ránéztem az eladóm sziluettjére… Már alig láttam…
Aztán megszóalt egy hang a fejemben…
A Navahó “lány” hangja volt…
Frici, ez a mi vizimadarunk… Vedd és hord… Az amulett védeni fog…
Lassan szétfoszlott a kép, a normál élet sebessége visszatért, láttam a néma eladó indián srác haját a sivatagi szélben hullámzani a “Malboro County” cigi reklám mögött, és akkor összeállt A Kép…
Fogel (Vogel) a vezetéknevem… (Madár)…
Most, ahol írom ezeket a sorokat, a feketerigók üvöltöznek körülöttem…
Amikor pl. Kolozsváron vagyok, akkor a hollók és a varjak ordibálnak sétáim közben…
Ha a latinoknál vagy Kuala Lumpurban, vagy Egyiptomban, vagy akár a déli fétekén Hastings-ben dolgozok, mindig ugyanazt üvöltik, károgják, éneklik a… madarak:
“Harmónia Frici!”
Kövesd a biodinamikus impulzust!
Mert Mi(!), csak így tudunk tovább repülni!
Tisztelettel:
egy… madár…
(fogel frigyes, szabad filmes)
Ha támogatni szeretnéd munkámat:
Számlatulajdonos:
Fogel Frigyes
Bank neve:
OTP Bank Nyrt.
HUF Számlaszám:
11773425-02879420
IBAN:
HU27117734250287942000000000
SWIFT (BIC):
OTPVHUHB
Vagy:
REVOLUT:
Frigyes Fogel
IBAN
LT91 3250 0430 7886 5826
BIC
REVOLT21
Szívből köszönöm!
frici
Egy őrült naplója 