Egy őrült naplója

Sokan “másnaposan” vigyorogva-vicsorogva küldik nekem kérdéseiket-üzeneteiket, hogy akkor most “fricike”, most mi van? Beszoptad? (Idézve őket). Köztük (főleg!) diplomások, doktorok stb.
A válaszom most rendhagyó lesz…

Egy kedves Erdélyi (asztalos) barátom gondolatait lenne érdemes felfogjátok.

Ha még van mivel.

Mert hogy is van a mondás?

“A kutya is jó dolgában veszik meg”.

Fogel Frici

(Kénytelen vagyok Attila gondolatait bemásolni mert a megosztásaimat tiltja a faszbúk.) Bocs.

“Miután a kirendelt troll megtette hazafias kötelességét, a derék unió ellenesek kiküldték szószólóikat az unióba, gondolom, hogy még pár napos eufória után, mikor a felajzott megvilágosodások elvesztenek a fényükből, elkezdünk végre valamit konkrétan is dolgozni.
Például összefogni a még megmaradt, mocskos libernyák deszakralizálódott, lehanyatlott nyugati kultúrákba nem elmenekült dolgozni, alkotni vágyó polgárainkat, és felhasználva világszerte elismert leleményességünket, például egy normálisabb üzletházat felépíteni, amely magyar kézben legyen, magyar termelőkkel, és nemcsak magyaroknak, hanem bárkinek, egy olyan élhető, fogyasztható és megkedvelhető életformát, termékskálát megteremteni, amire senki nem mondhatja ránk, hogy nem volnánk itthon.
Mert sajna, ahogy viselkedünk, ahogy tagadjuk gazdasági, alkotói tunysaságunkat, néha hisztibe váltva a kokárda fodraival, úgy tűnik, hogy nem igazán érezzük a magunkénak Erdélyt, nem hiszünk a saját potenciálunkban és lassan igazat kell adjunk a trolloknak, hogy talán nem is vagyunk idevalósiak.
Az nagyon szép, ahogy Budapest meghúzza a vektorainkat Eurpában, én úgy látom, hogy ritka lehetőségünk lenne valamit konkrétan is letenni valamit az asztalra, nemcsak segélyekből, könyör adományokból élni, ami éppen lehull a nagyok asztaláról, mely lerágott csontokra mi aztán sértődötten nézünk fel és nyüszítünk.
Az elmúlt 25 évben folyamatosan írtam a Magyar Bolt koncepcióról, megmondom őszintén, még a fórumos időkben a kétezres évek elején egészen komoly vitákat gerjesztett az elképzelésem, amire legtöbb hozzászóló nettó hülyeségnek és lehetetlenségnek vette, természetes anélkül, hogy megpróbálták volna az akadályokat átugrani, helyette inkább az összes -megjegyzem nevetséges- buktatókat sorolták fel teológiai pontossággal és kimerítéssel.
Amióta felkerültünk a végtelen szociális hálóra, annyi inger éri a mit sem sejtő boldog polgárokat, hogy a Nemzet kézműves rétegnek a problematikája inszignifikánssá zsugorodott, mondjuk egy tik-tok seggrázással szemben. De már egy infantilis reggeli spiro boldogság üdvözlet is fényévekkel megelőzi reakcióban egy mondjuk olyan projekt, amely kiszedheti a pácból nemcsak a kézműveseket, hanem talán a gazdaságba is bele tudna szólni.
Hogy hogyan? Erre a kérdésre válaszolhattok.
Amíg itt ezt leírtam, Déván egy új üzletház nyitja kapuit, talán a huszadik, nem számoltam, azt vallja magáról, hogy 100%-ban román tőkével, és mily megnyugtató, hogy a termékskálájában található hazai brand is. Természetesen nem Erdélyi, hanem más.
Hogy nem működne egy Magyar Bolt?
Déván van egy kisebb kínai üzletház, amely csak kínai alkalmazottakkal működik, alig beszélik a román nyelvet, de köszönik, húsz éve működik.
Szóval én bizakodom. Felteszem a napi idióta szmájlomat, és reménykedem, hogy egy román trollon kívül akad még bátor magyar, aki merészel magyar jövőben gondolkodni, álmodni.”
Muzsi Attila