Amióta a podcast sorozatot elkezdtem dévai barátommal, írtak nekem néhányan privátban -tegnap is-, hogy meg vannak döbbenve mert a cuccok amik kimennek szerintük egész jók viszont ők is azt látják, hogy semmi reakció, nyilvánosan sem és kommentekben is nulla.
Aztán ahogy eközben az utóbbi időben “srófoltam” tudatosan az inger küszöböt más megnyilatkozásaimmal is 😉 ma reggel a kolozsvári értelmiség egyik top része végre jelt adott:
Kaptam egy üzenetet (név nélkül idézem a személyiségi jogokra való tekintettel)
“Frici, ne tedd ezt magaddal…
Légy FRIGYES… ha kérhetem…
Én méltatlannak érzem azt, amit most teszel…
Ennyi.”
Az illető szavára adok, meg is kérdeztem, hogy pontosan, hogy érti, mire figyeljek stb. de nem válaszolt. És ez oké.
Sokszor csináltam már magamból bohócot tudatosan.
Most viszont látva, érzékelve a viszonyokat, úgy érzem, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni.
Én megpróbáltam a magam módján és most is vállalok mindent amit eddig tettem, viszont amikor ennyire egyoldalú a játék akkor minden bizonnyal önkritikát kell gyakorolnom, mert valamit nem jól csinálok.
Úgyhogy köszönet a sok bíztatásért, külön hála a kritikákért is, és most várni fogok…
Önökre, rátok.
Hogy most Ti mutassatok valamit fel.
Nem, nem törlöm az oldalaimat, nem tűnök el örökre a “sebeimet nyalogatva”, nem ebből a fából faragtak.
Hanem megvárom, hogy történik-e valami… És gondoltam, hogy ezt elmondom nektek.
Kolozsvárról az üzenetet pedig köszönöm az illetőnek, mert segített megfogalmazni ezt a néhány sort a nagyérdeműnek.
Nos, hadd lássam! Hadd tanuljak tőletek!
Részemről vége az ingyen cirkusznak.
fogel frigyes
szabad filmes
Komment: Muzsi Attilától
A nevem nem ismerős, mert öngyilkos akárki blogger szerepét vállaltam húsz éven át, gondosan ügyelve arra, hogy ha valamely írásom itt-ott kirobbant, új „életet” kezdtem új oldalakon.
Tettem ezt azért, mert 0,00… százaléka az olvasóimnak értették meg mit is akarok közvetíteni.
Kioktatás, figyelmeztetés folyt ezerrel, és mindig azt éreztem, hogy a „művészetnek” van egy szintje, ami alá nem szabad süllyedjen. Nem engedhettem meg magamnak a sok köpdösést, taposást. Még magas lóról alászóló értelmiségieknek sem.
A húsz év alatt átalakulam, kifinomultam, igyekeztem szalonképessé tenni megfogalmazásaimat, de van valami a szexepillemben, amivel undorrá fordítom a szimpátiát.
A többszöri róló lehuzása után, találkoztam Fricivel. A találkozásunk pillanatában nekem teljesen be volt fagyasztva minden felületemen a kommunikáció, abba voltak hagyva írásos projekjeim, a hangstúdiómat nem kapcsoltam be rég.
Noha más-más világnézetből, de elkezdtünk egymásnak írogatni.
Közben eltelt két év.
Két éve működik az Artizán Blues Rádióm. Több mint félszáz rövid hangos műsort hoztam össze, négy betárásuló lelkes alkotóval.
Elkezdtem dolgozni a „Sorsomra köntöst vetett az Úr” könyvemen és hangoskönyvemen.
A gondolati szemétkosaramban ott volt a „Szerelmeskete” 17+1 szerelmes mesés könyvem, azóta megírtam, nemsokára elkészül a hangos verziója a profi Lengyel Judit hangjával.
Megírtam a 21 iskolai történetes Muskóczi füzetemet. A hangoskönyv az idén ennek is összeáll.
Közben Frici csinált rólam egy kőprofi portréfilmet, ami az örökségem egyik szellemi értéke lesz.
Többszöri nekifutásból és próbálkozásból létrehoztuk az utóbbi kis podcast sorozatot, remélve a kulturális kreatív érzelmű emberek kapcsolódásában a projektünkhöz.
Frici projektjeit nem sorolom fel, én arról beszélek, amik azóta jöttek létre az én berkemben, amióta ő elkezdett noszogatni, lelkesíteni, feltámasztani a szellemi halálomból.
Eddig volt a kukába mindennel, ezután lettek a fentebb elsoroltak.
Hab a tortán, hogy ezek hatására folytattam a több szobás stúdióm belsőépítészeti kivitelezését, aminek az idén a padlózáson kívül mindene meglesz.
Nem támogatott anyagilag senki, csupán az önerőmbe bízva tettem mindent.
Mert oly sok ideje értelmét láttam.
Ezzel szemben, az utolsó podcastunk eljutott 140.000 emberhez. Tegyük fel, 130.000 embernek gőze sincs miről beszélünk. Tegyük fel 9000 ember szerint hülyeség amit csinálunk. 900 embernek nem tetszik a pofánk. Mondjuk 100 ember gondolta az, hogy ok, van valami benne, ebből talán 90 ember szerint nem lehetséges amiről beszélünk, a tízből 9 lusta hozzászólni, de kérdem én, hol van az az egy?
Én Fricivel egyszer találkoztam és meggyőzött. A fentebb felsoroltakat egyedül magam hoztam létre. Nincs a 140.000ből egy, aki legalább a bús p…a küldött volna?
Ez a 140.000 kuss nem Fricit minősíti, és nem engemet. Nem folytatom a gondolatmenetemet.
Hát nem csoda, hogy ledöbbenünk…
Egy őrült naplója 