Egy kedves ügyész barátom, -akit a mai napig tisztelek és sokat tanultam tőle- tegnap megosztott egy gondolatot…
Hát igen…
Amikor egy ember jószívű, nem azt jelenti, hogy feltétlenül “palimadár” is és a végtelenségig hülyének lehet őt nézni…
Mert bizony vannak (még) türelmes, felkészült emberek, akik (kénytelenek) sokmindent látni, de pl. a “kőprofik” stb. sokszor lebecsülik őket… 🙂
Viszont ezek az álruhás “palimadarak” törekszenek arra, hogy újra és újra adhassanak egy új lehetőséget másoknak (és néha maguknak is)… 🙂
Nos, az én kis életemben most gyomlálnom kellett… Sok-sok kis büdöskét…
De nem bánom.
Mert, hogy is szólt a kedves barátom idézete?
“A csodáért imádkozni szoktak, a jobb életért pedig megdolgozni.”
Ezennel barátaimat, segítőimet továbbra is szeretettel ölelem innen,
egy messzi – messzi gyárból…
Mert a “show” megy tovább. Részemről legalábbis…
Csak a férgesét elhagyva.
Üdv,
egy (szellemi) melós
fogel frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 