Miután egyre “nyomasztóbb” tud lenni, hogy csak kapom és kapom a leveleket, a kéréseket, hogy találkozzak határon innen-túl, számomra teljesen ismeretlen emberekkel, hogy beszélgessek velük, stb. ezért most ezen a felületen próbálok reagálni a megtisztelő meghívásokra, kezdeményezésekre….
Tisztelt Emberek!
Fiatalkoromban (most 51 vagyok) sok jót kaptam néhány embertől… Ezt próbáltam meg visszaadni a magam módján az utóbbi 20 év alatt, kameráimmal.
Sokan kérdezitek, de a tény az, hogy én jóformán semmit sem tudok a transzcendens dolgokról, bár olvastam eleget, viszont inkább figyelek itt, a “setét” fizikai létben és ha már itt vagyok, próbálok -főleg- az itteni dolgokkal foglalkozni, és nem mindig a “más létek” felé kacsingatni folyamatosan, mint oly sokan mások,
mert A Dolog most itt van.
Szerintem.
Azonban, hogy a nappali tudatunk limitált béklyóiból kitörhessünk és léphessünk egyet előre, urambocsá felfelé, (lefelé is lehet), akkor viszont egy más nyelven kell megszólalnunk, mert a hagyományos nyelv készletünk igencsak limitált.
Szerintem.
Ezt még, csupán kevesen képesek úgy használni, hogy a “régi nyelv” végre belesimuljon egy új nyelvbe, egy magasabb kommunikációs formába.
És ezt manapság már-még (sajnos) csak a művészek tudják.
Szerintem.
Tehát, én egyre kevesebbet beszélek a hétköznapi nyelvünkön, mert számomra Az igencsak limitált és azok a társaink akik nagy szeretettel, jóindulattal, sokszor kemény akarattal próbálnak másoknak segíteni, a világot előrébb vinni a projektjeikkel, legtöbbször azt tapasztalják, hogy valahol mindig beletörik a bicskájuk abba, amit meg akarnak valósítani.
Mert nem értjük meg egymást.
Elbeszélünk egymás mellett, elveszünk a jéghideg logika útvesztőiben, néhány zseni (beavatott) életművét próbálják ráhúzni – ráerőltetve a szüntelenül “fürge” mozgásban-átalakulásban cikázó világunkra.
Ha figyelünk, ide, most, ahol vagyunk, és megpróbáljuk megérteni pl. egy más, magasabb: képi vagy hang nyelv segítségével a türelmes-álhatatos munkával kultivált intuíciónk karmesteri pálcája alatt azt, hogy mi is a mi teendőnk, hogy mik a praktikus új formák, amiket ki kellene küzdenünk, akkor nem lenne ez a bábeli zavar a régi kommunikációs eszközeink szintjén.
Én a képi világgal dolgozok, mellette a hang világának megtermékenyítő segítségével.
Ezt én így gondolom.
Az utóbbi 20 év alatt milliók és milliók, határon innen – és túl figyelik munkámat és inspirálódnak a képekkel, hangokkal, melyeket mint egy volt előadóművész (csellista) megtanultam anno a pódiumon, hogy hogyan is lehetséges rajtam keresztül egy magasabb nyelvet, a szellem világából transzformálni, hogy megszólalhasson itt közöttünk.
És ez sokszor sikerül, de sokszor elbukok a saját gyarló hülyeségeim mocsarában…
Viszont beszélgetni lehet, és kell is, de máshogy!
(Pl. A goethei módon: lásd gugli : Gergár Mária jegyzetei a Goethe beszélgetésről)…
https://www.felemelkedes.hu/?p=760
Nekem -még néha- igencsak felmegy a pumpa, mert legtöbbször elbeszélünk egymás mellett és mindenki csak mondja és mondja a magáét, mert sajnos, az igazi érdeklődés egymás felé, az ritka, mint a szabad filmes… 😉
Tisztelt invitálóim!
Én nem tudok semmit…
Vagy amit “tudok”, az nem e világból való…
(Platón, Arisztotelész, Steiner, Jung, Hesse világosan elmondja ezt nektek)
Én mindig csak egy magányos farkas voltam….
Sokszor ez “jó” mert ebben a beteg világban (a kultúrálatlan kultúránkban) már tulajdonképpen csak így lehet igazán ütőképesen alkotni.
Szerintem…
De sokszor rossz is ez…
Viszont amit tudtam és el akartam eddig mondani a saját eszközeimmel, azt megtettem…
Néha “nyomasztó” a felelősség, hogy mennyien figyelitek még azt amit “tehetetlenségemben” összebénázok…
De azt is tudom hogy milyen fegyver van a kezemben és azt pláne most, forgatni kell.
De nem tudok és nem akarok “tanácsokat” adni stb. senkinek, azon kívül amiket az alkotásaimon keresztül leteszek a közös asztalunkra… Ezeket a filmeket stb. mindenki úgy értelmezheti ahogy-amennyire képes, az új nyelven megérteni…
Esetleg.
De ez csak egy belépőjegy…
Akik félreértik és nem akarnak megtanulni egy új nyelven beszélni azok általában a jóindulatú “gyilkosaim”… És más úttörők kerékkötői. Öntudatlanul. És itt van az egyik eb elhantolva. Csak nem vesszük észre…
Szerintem.
17 évig volt egy igaz társam… Egy kutyus… Nemrég ő is elment…
Most idős anyukám parasztházának tornácáról nézem a birsalma fát,
néha hosszú órákat ülve figyelem a feketerigók cikázását ahogy talán
Francisco de Asís figyelte a dalukat, a sünik esti látogatását és próbálok mostanában minél kevesebbet érintkezni az emberekkel, mert túl sok a zaj… “Szellemi” ricsaj… Mert azt hiszik, hogy én tudom a válaszokat és…
Hát nem…
A Tudás, az egy csalóka mesterműve Valakinek…
Szerintem.
Nekünk fel kéne ismernünk, hogy az a sok templom, melyeket jó indulatúan, segítőkészen próbálnak az aktuális hatalmak az elcsatolt területeinken felújítani – rendbe tenni, nos azok a templomok valójában már megszolgálták küldetésüket és A Templomok MOST, itt vannak belül, a szívünkben…
És ez az új nyelv, amiről beszéltem eddig, azt, hogy KÉPesek legyünk megtanulni használni, ezt a szívünkön keresztül fogjuk beindítani…
Vannak akik már teszik is ezt 🙂
Szerintem.
De hogyan is mondható mindez el azoknak akik, még “csak” az eszükkel élnek?…
Megyek vissza anyukám tornácára, továbbra is igyekszem megfigyelni a természetet, iszom egy korsó sört az egészségünkre és néha jó nagyokat káromkodok…
Azt még mindenki megérti…
A “szegény” szomszédok is, akiket megvert a teremtő egy őrülttel a közelükben…
(Akiknek korábban megígértem, hogy elmegyek hozzájuk, azoknak az ígéretemet megtartom).
Zum Wohl!
Fogel Frigyes
Szabad filmes
Egy őrült naplója 