Vagy?!

Tisztelt nézők!

Eljött ez a nap is.

Mert amit akartam elmondtam, megvalósítottam.

Már nem tudok semmi újat mondani és nem is akarok.

Van itt viszont egy félreértés:

Én két dologhoz értek: Cselló & filmezés. plussz beszélek négy nyelvet.

Emberből vagyok, úgy mint ti is, viszont én nem tudok semmit, csak én ezt bevallom és nem szégyellem.

És merek…

Most ismét kapós lettem, (mint szabad “bolond”) De csak a szokásos.

Sokan ismét beszélgetni akarnak velem.

Amikor még nagy nehezen erre is rábólintok, akkor már hirtelen semmi sem jó, mert én nem válaszokat adok.

Kérdéseket.

Mert nem tűröm a (szellemi) lustaságot.

De ez nem passzol bele senkinek az óhajtott, felépíteni szeretett (volna) kis világukba.

Ekkor, villámgyorsan, általatok kegyesen lesajnálva, megmagyarázva, hogy én tulajdonképpen milyen is vagyok (!) (Jung forog a…) “kikerülök a -bele sem került- pixisetekből” 🙂

Mert nem passzolok sehova. (Hála az égnek).

Aztán most ismét, egyre többen a nagy látogatottságú felületeimen akarnak megjelenni, ugródeszkának felhasználva ezt.

“Ezek” 20 éve nem értik, -amióta elkezdtem a média felületeimet- hogy nem így működik ez (nálam).

Akiknek eddig próbáltam segíteni -de (magukhoz!) nem őszintén közeledtek- azoknak a kutya sem nézte a dolgait az oldalaimon, nem azokat a számokat-figyelmet produkálták a megjelenésük “nálam” mint amit reméltek a hátamon megpróbálva felkapaszkodni…

De miért is nem?

Mert büdös a meló.

Először a küszöbig el kell jutni, és át kell lépni rajta.

Ahogy egy picit nagyobb a nyomás “kint”, úgy nagyobb a pánik bent.

“Most itt a háború!!! Nem lesz lóvé, mind meghalunk! Vissza a múltba! Fogjunk össze! Vesszen Tria ….! Stb”.

Le kéne ülni, a nem létezőnek HITT előítéleteinkkel kéne szembesülni először, és…

És el kéne menni a falig, felismerve azt, hogy a szirupos máz alatt SZÖRNYEK vagyunk. Igen, mi vagyunk a szörnyek.

De én több szívességet nem teszek. Senkinek sem. Fogjatok neki a munka dandárjának, ha van rajta áldás akkor működni fog. (Alig van ilyen). Pont.

(Pucoltam én lépcsőházat, most éppen a szarból mosok ki embereket nap mint nap, szó szerint, ahogyan ezt teszik sokan mások is… De ahogy látom mégsem olyan sokan. Ez a munka, nem látható része, de ezt is el kell végezni.)

Akkor lesz itt csak valami változás, “A Változás”, amellyel mostanában ismét oly sokan cseszegetnek engem, ha rájövünk hogy a hiba bennünk van, és ha nem bántjuk többet pl. a rovásírást, a Buddhát, a Názáretit, és a többi megtörtént, megvolt stb. témát… Ha nem bántjuk egymást, miközben a világon akarunk segíteni. Mert ez nem igaz. Az eb, máshol van elhantolva.

Kérlek hagyjatok engem békén, beszélgessetek először magatokkal, közben tanuljatok meg emberségesebbek lenni másokkal és a pénztárcátokkal…

Mindezt az ajkatok bezárásával lehetne elkezdeni és a gondolkodással a szíveteken keresztül…

Már ha még maradt valami szívetek.

A végtelen önigazolásaitok után.

Vagy, ….

Menjetek a pics….ba!

Köszönöm a figyelmet, minden jót kívánok mindenkinek.

Fogel Frigyes