“A költőkkel ugyanaz a helyzet, mint a hősökkel és minden erős vagy szép, emelkedett lelkületű, nem hétköznapi alakkal és törekvéssel: a múltban csodálatosak, az összes tankönyv dicséri őket, a jelenben és a valóságban azonban gyűlölik őket, és a tanítókat feltehetően épp azért alkalmazzák és képezték ki, hogy lehetőleg megakadályozzák a remek, szabad emberek felnövekedését és a pompás, nagy tetteket”.
(Rövid életrajz, 1921-1924)
Még néhány nap és most az Erdélyben forgatott videó blogjaim legújabb részei a vágó asztalra kerülnek majd utána elindul a kis sorozat…
Addig is néhány kiragadott gondolat életem egyik nagy szellemi barátjától, inspirátorától Emil Sinclair-től, aki egy irodalmi Nobel-díjas német-svájci író, költő és festő, az újromantika kimagasló képviselője.
A 20. század művelődéstörténetének egyik legnagyobb hatású alakja…
Ja, bocs, az írói álnevét használtam…
Ő igazából Hermann Hesse, a Sziddhárta…
Mi meg az utolsó pusztai farkasok…
(Fotó: ismét Bálint Tibor író özvegyénél, Júliánál, a kolozsvári fellegvárban)
fogel frigyes
szabad filmes
“Hajlunk rá, hogy az úgynevezett lángelmék életútját szemlélve arra a megnyugtató következtetésre jussunk, hogy lám, az igazán erősek és tehetségesek végül mégiscsak megtalálták saját útjukat, és megalkották művüket. Ez azonban gyáva vigasz és hazugság; sok ilyen híresség óriási teljesítménye ellenére soha nem érte el igazából azt, ami születésétől fogva és hivatását tekintve benne rejlett, és sok tehetséges ember soha nem lépett az őt megillető útra, sok életpálya kettétörött, és ért nyomorúságos véget”.
(Sváb életrajz, második változat -részlet, 1934)
Egy őrült naplója 