Ma ünnep nap van nekem, ugyanis erdélyi fiatalok (maguktól) megkerestek, segítséget kértek (média ügyekben) plussz volt egy olyan fiatal is, aki egy korábbi filmem felhasználásához kért engedélyt. (Ez még az elku…ult profi világban is igencsak ritka)…
Végre látható, hogy egyre több fiatal is követi -(csendesen)- a munkáimat, és talán most végre jó nyomon járok… Lehet, hogy hamarosan ismét médiatáborokat -is- szervezhetek az elcsatolt területeken és egyre többen fognak eljönni, hogy profi, organikusan szerveződő kis médiák felépülhessenek, szabadon, nem pályázati pénzek által gúzsba kötve (!) és végre beindulhat valami. Alulról…
Node vissza a jéghideg (hargitai) szeles valóságba…
Miközben ismét járom Erdély bugyrait, a háttérből jóakaróim néhanapján összekapcsolnak engem az erdélyi értelmiség krémjével (is) és megkérnek arra, hogy keressem fel őket, (az ajánlott személyeket), “mert nem fogom megbánni”…
Így aztán ezt szívesen meg is teszem nekik, és a legfrissebb találkozásaim alkalmával bizony sokszor még a szám is tátva marad, hogy a Sors szövedékei milyen cizelláltan finom felépítésűek és kuszaságuk ellenére is mily tökéletesen megkomponáltak a magasabb lét erői által, mely remekművet az emberi értelem a hétköznapi vakságában csak néha sejthet meg… (Pl. személyes találkozások – beszélgetések alkalmával)…
Viszont szinte mindig van egy pont, amikor a találkozás furcsa irányt szokott venni, amikor is a szemembe mondják, hogy én “ezeket” a dolgokat nem érthetem, mert nem éltem le velük, itt a slamasztikában évtizedeket, és fogalmam sem lehet arról, hogy hogyan gondolkodnak ők, az itteniek, és ezért sem értenek meg itt engem, és ezért van személyem felé a bizalmatlanságuk ill. a filmes projektjeim kapcsán a gyakori elutasító magatartás. -(az elején, mert persze amikor már látják a kész művet akkor már megy a nyalakodás)- ugyanis én a pesti izé vagyok itt a székelyeknek és a többi “szenvedőknek” tehát nem értenek engem. (!)…
Ilyenkor legtöbbször nyelek egy nagyot és hagyom, hogy a beszélgetés továbbra is megtalálja a saját medrét, de volt már olyan is, amikor egy mély lélegzetvétel után csendesen megjegyzem a velem szemben ülő illető(knek), hogy oké, az igaz hogy Budapesten születtem, és Budán nevelkedtem, de gyermekkoromban rendszeresen vittek a szüleim “haza”, a legvadabb csau diktatúrában, mert ők Vásárhelyiek voltak, dédszüleim pl. az egyik legkeményebb zugában éltek a Gyímeseknek, aztán az apám tesója a kolozsvári magyar opera szólistája volt, és így tovább…
Ilyenkor általában a velem szemben ülők nyelnek egy nagyot és vesznek egy nagy lélegzetet.
Majd jelzem feléjük, hogy oké, elfogadom a “gyüttment” státuszt, meg hogy én nem érthetem meg az életüket, de akkor vajon miért kapok privátban a mai napig az itteniektől (Erdélyiektől) olyan gondolatokat melyek a személyes beszélgetések alkalmával egyszer sem kerülnek kimondásra?!
És ismét csak azt a gittet rágják az orcám előtt, hogy én nem tudok a nyelvükön szólni, és hogy engem nem lehet megérteni…
Erre mondja a spanyol, hogy “que se joda”!!!!!!!!!
Úgyhogy akkor most válogatok nektek feleim, pár kiragadott mondatot, melyeket az itteniek, vagy a már elszármazottak gondolnak és osztanak meg velem néhanapján egy “gyüttment pesti, simakezű, szépszemű bolondal” sicc, őket idéztem, az ittenieket….
Tehát: íme, így írtok Ti!
Magatokról, magatoknak.
Ehez most nem kellek én, de legalább ez is kimegy az éterbe.
Kellemes beszélgetést – tükörbenézést kíván Nektek, egy gyüttment budai filmes…
Utó irat: hogy is mondta anno Márai? “Budán lakni világnézet”… (mert a megrögzött budai polgár, aki nem tudja elviselni, hogy minden, amit ő értéknek gondol, lassan eltűnik a világból)…
fogel frigyes
szabad filmes
_____________________________________
“Úgy van beállítva a magyarkodás, hogy oda nem fér semmi változás. Van egy diktált kurzus, és amíg lóg a kokárda és nedvesednek a szemek a himnuszra, addig senki nem fog semmit cselekedni. Szentségtörésnek hiszik a változtatás gondolatát. Soha egyetlen szekta sem fogja belátni, hogy nemcsak hogy téved, de egyenesen bűnözik is azzal, hogy tévtanokra erőlteti a híveket. A fiatalok nem tudják, nekik 30 éve ez van beetetve. Kevés vagyok én vagy más, hogy ezekről lerántsuk a leplet. Legfeljebb bolondoknak néznek. akik felettébb többet káromkodnak mint azt a hiszekegy nyomdafestéke kibírná. Mióta az internet létrejött és az első Kolozsvári internetes kávézó, én már kerestem a változás magvait. Akkoriban volt a disputa fórum, minden magyarul írni-olvasni tudó magamfajta hosszakat vitáztunk, akkor úgy tűnt, hogy van helye, igénye a változtatásnak, és talán volnának hajlandók is cselekedni, de aztán persze semmiből nem lett semmi, csak a nagy érvek, hogy miért nem kell, miért nem lehet, stb. A mai időkhöz viszonyítva, azok a disputás évek szépek voltak. Ma nincs semmiféle vita erről. Ma nem is tudja senki, hogy hahó, változtatni kéne. Ehhez az igénytelenséghez sajnos nem elég pár volt kommunista, vagy pár zsidó, vagy ahogy te mondod oláh, mert itt egy valamiféle magbeli deformáció van. Egy olyan hatalmas képmutatásban él a magyarság, hogy egyenesen nincs helye a valódinak. Itt nem Bocskai gúnyákat kéne lobogtatni, hanem konkrétan magyar pénzt kell csinálni. Nem politikai számlákat fizetni kamu összejövetelekért, hanem hamujából kellene felépíteni a magyar nemzetgazdaságot, és azt hol máshol kellene elkezdeni, mint alulról? Azért alulról, mert fenn már minden ki van örökre parcellázva. De én mondom, írom, én hallgatom és olvasom. Nézem, hogy ma van a népviselet napja. És gyerekeket ügyesen kiöltöztetnek népi utánzatú cuccokba. Mi megy át ezzel? íme ez a magyarság. Mert aztán a bankkártyára a pénz úgyis máshonnan jön. A munkahely úgyis másról szól. A termelés is másnak megy. A haszon is. Az iskolában, ……………. a Brassai Sámuel Líceumban ez állt a tábla felett: “dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.” ………………., amikor utána kerestem, hogy is van ez az idézet, és íme mire jöttem rá:
“Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes.”
Érted? Azt a kis lényegi eltérést kihagyták. Na, most is csak ennyi a differencia a magyarnak illetve magyarnak lenni közt. De amíg mindenki büszkén ünnepel, míg lassan és biztosan hordják ki alólunk a világot, és nem látják… szinte azt kell mondanom, megérdemeljük. De látom én is, látod te is, hogy azért van ez, mert nyugodtan ülnek a babérjaikon, nem hiszik, hogy a baj a torkunknak van szegezve. És nem tudom, mi kéne nemcsak az ébredéshez, hanem a cselekvéshez sem. Én már kimerítettem ami a saját kútfőmből és zsebemből adni tudtam. Bár mindketten más más irányból közelítjük meg a témát, de úgy érzem, a lényeg ugyanaz”.
———————————-
“Hát igen, a mai emberiségnek az egyik legnagyobb problémája az, hogy folyton hazudik ÖNMAGÁNAK. Az irónia az, hogy ezt tudják és ennek ellenére teszik, így érzik jól magukat (a posványban), ha pedig tükröt tartasz nekik, akkor képesek egy kanál vízben megfojtani. Csak addig vagy jó nekik, amíg kiszolgálod a rigolyáikat, hazugságaikat. És az a szomorú, hogy mindez igaz az egész “civilizált” világra, nemzetiségtől függetlenül.
Otthon, Erdélyben, Romániában “bozgorok” voltunk, átjöttünk Magyarországra “románok”lettünk és a saját nemzettársaim, a MAGYAROK leginkább azért haragszanak ránk, mert kemény munkával folyamatosan haladunk előre, miközben folyamatosan arra törekednek minden módon, hogy hatalomra tegyenek szert, amivel másokat elnyomhatnak, meglophatnak, megalázhatnak.
Románok!?!? Jobb nem beszélni róluk, kutyából nem lesz szalonna!”
——————————-
“….sokat gondolkodtam, hogy minek a sok odamondás, elemzés meg kutakodás, ha nincs semmiféle aktivizmusom ezen a téren?
Sokáig követtem Sabin Gherman tévés műsorait, aztán a jutub csatornáját, de azt vettem észre, hogy ő is csak beszél, odamond, de nem aktivizál. Ő talán alappillére annak a Transzilvanista mozgalomnak, de eléggé szőnyeg alatt van a neve.
Ebben a legújabb videóban is jól beszél: …… kár, hogy Pesten nem figyelik mit mond, nagyjából azt mondja, hogy a székelyek is csak menetelnek, kérnek, de nincs semmiféle projekt. Itt felhozza azt, hogy a románok hiába pattognak, európai joguk van az adminisztrációs autonómiára. Persze ő ezt sokkal bővebben és színesebben mondja el. Azért csodálkozom, hogy videóit senki nem fordítja magyarra. Tanulságos dolgokat mond, noha ő is elfogult.
De most szerintem abban a fázisban vagyunk, amikor nemigen van miben válogatni. Valahogy úgy vagyunk, mint a csóró, aki egy régi kölcsönt újjal fizet ki. Marad a remény, hogy majd egyszer felszabadul. De addig is élni kell valahogy.
Én azt rég tudom, hogy nem fog áttörést megélni a magunkfajta, ha nem aktivizálunk valamilyen formáció oldalán. De kinek az oldalán? Na ez a kérdés. Mert eddig egyik politikai párt sem fogott meg engem. Jó pár évvel ezelőtt amikor Sabin Ghermant napi szinten követtem, mind írtam neki a facebookon, hogy terveket kell papírra vetni, hogy az ember lássa mire aktivizál. Le se szart. Pár szolgakommentelője legecirománozott, vagy gecimagyarozott. Azóta sok év eltelt, és lám nem mer ő sem tovább lépni az entertainment szintjéről. Mondogat, nézegetik, lájkolgatják, de semmi egzekúció, azaz cselekvés.
Ezért vagy te is meg én is tanácstalan, mert nincs hátterünk.
Én semmint a keselyük mellé álljak, a Bö……ék, az R…..sz, a fid…….sek mellé, vagy bármilyen baloldalhoz, inkább…..”
——————————————-
“Az a baj, hogy amikor az értelmiségi például írószövetséget alkot, akkor azzal konkrétan szembe fordul a szabad alkotókkal. És látjuk, hogy mire jók az írószövetségek, hogy ott hivatalos fizetéslistára tehetik a seggnyalókat, a mindenkori rendszer szolgákat”.
———————————————
“….hányinger, ahogy ismerőseim düllesztették melleiken a kokárdát… de egy magyar koncertre csak úgy mennek, ha ingyenes. Ha fizetni kell egy sör árát, nem mennek el, ha maga Ákos őszentsége is jönne”…
——————————————
Mint írtam, ma csak kétféleképpen lehet bármit elérni, vagy a fi……..sz oldalán militálsz, vagy a baloldalon. Középút nincs. Ezt már Demjén is elénekelte a V Motor Rockban. Látom most díjat kapott és igyekezett hitet vallani a fi………sz mellett. Én ilyenkor kiábrándulok. Szóval ennyi az úgynevezett objektivizmusról, világpolgárságról, kozmikus szeretetekről.
Egy őrült naplója 