Ma reggel a jobboldali sajtó büszkén harsogja hogy 170 éve született Csontváry és hogy a művészetek temetőjében értsd múzeumokban, a mai naptól különleges kiállításokat tartanak és közben kurátorok sikoltozva elalélnak gyönyörűségükben Csontváry művészetétől.
Nos a rend kedvéért nem árt tudni, hogy Csontvárynak a halála előtt festővászonra sem volt pénze.
Néhány évvel ezelőtt elautóztam Debrecenbe, hogy bemenjek az ottani múzeumba és készítsek egy kis filmet Csontváry kapcsán. (Milliárdokból készült ott-akkor a kiállítás).
Vasárnap volt és nem engedtek be, engedélyt kértem, nem adták meg majd ott a hóesésben az utcáról felhívtam telefonon a debreceni múzeum igazgatónőjét aki éppen vasárnapi ebédet főzött és kért tőlem 20 percet hogy átgondolja az engedély dolgot.
Majd amikor visszahívtam azt mondta hogy nem mehetek be… (megguglizott a boszorkánykonyhájában)
Ezt is jó tudni hogy milyenek Magyarországon a múzeumok élére ültetett szellemtelen szar emberek….
(Szerencsére ismerek kiválló kurátorokat és igazgatókat is de ők csak kevesen vannak… tudnának ők is mesélni az itthoni és a nemzetközi viszonyokról is).
Az igaz művészeket, alkotó embereket manapság szintén így “becsülik” meg. Ha nem tudsz/akarsz simulékony lenni, lefeküdni a megfelelő (bal-jobb) kuplerájban, akkor gyorsan le/elfogysz. Erről is kellene beszélni manapság nem pedig még sok bőrt lehúzni a nagy alkotók halálán-hàtàn táncolva ízléstelenül. Szégyen. (Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik)…
A kurátorokat és menedzsmenteket kellene először átnevelni vagy kirúgni.
Itt is lehet kezdeni az ébredést: Norman Lebrecht: Művészek és Menedzserek (who killed the classical music, when the music stop) London
“Kellemes” napot kurátorok…
(fogel frigyes- szabad filmes)
Egy őrült naplója 