Vissza Sanyi bához…
Figyelem ezeket az agresszív provokátorokat minden irányból…
(próbálok “lián” nyelven írni most, hogy elkerüljem a függetlennek mondott háj-tek nyaktilós (guillotine) igazságosztók világjobbító radír gumijait…
Most egy nagy buszon ülve hallgatom a (magyar?) tinédzserek gúnyos röhögését az ügyeinken, azokon az embereken, akik jóindulatúan tesznek valamit nap-mint nap.
Eközben próbalom használni a kritikai gondolkodás pallosát melyre az Európai kultúránk épült, és közben látom -bármerre járok is- ahogy elröhögik a józan ész szavát, legyintve az érvekre, és folytatják kis dáridójukat a kosszal összekent tükrök kocsmájában…
A szülők pedig legtöbbször gyáván néznek félre, megrettenve a tizenéves mutánsaiktól, és néha nekem is magyarázzák a bizonyítványukat. Ahogy ezt most is teszik, riadt tekintetükön keresztül, ezen a nagy sárga buszon ülve, ahol már csak a szellemi sárga csillag hiányzik mellkasomról, de azt is hamarosan megkapjuk, mi, az őrültek, a (másként) gondolkodók, és bizony buszok helyett, nemsokára ismét mehetünk le a katakombákba, ahogy azt az őskeresztény testvéreink is tették több mint 100 (!) éven keresztül a nagy Róma birodalmi központjában.
(Ott is voltam lent, láttam amit láttam) de most egy (még) világváros megállója felé robogunk, zajos fiatalok, hallgatag “felnőttek” és néhány aktív alkoholista kütyünyomkodó bekattant tik-tokkal vonóval felszerelt cigányprímás felebarátunk bölcs mosolyának társaságában (Bp.)
És szinte mindig ugyanezt látom bármerre járjak is ugyanis a jó és a rossz példák aránya sok év tapasztalatai alapján 95% a rossz oldalára billenve.
Még mindig sokszor ökölbe szorul a kezem, amikor figyelem ezen fiatalok kaján tekintetét, végtelen cinizmusát és a gondolkodás nélküli kész panelek visszaköpését az arcomba, ahogy mindezt felböfögik megismételve pl. az épp futtatott tinédzser podcasterek harsány “szellemi” kivégző osztagának ricsaját, és amikor erre türelmesen maximális megértéssel próbálom néhány konkrét tapasztalataimat felhozni nekik vitaindítónak pl. a Közel-Keletről, vagy amiket Afrikában éltem át, esetleg Erdélyben, nos, ezeket mintha meg sem hallanák, inkább tovább gazsulálják a kénszagú torz asztrál lényük manifesztációit, a sokszor már botoxos kikent-kifent ajkukon. (Ilyenkor őket elnézve már szinte azt sem tudom, hogy lány vagyok vagy fiú)…
És ekkor sem csapok oda. Sem ököllel, sem verbálisan.
Pedig néhány kemény pofont sokan megérdemelnének, legalább gondolat ébresztőnek vagy egy poszt-húsvéti vödör jéghideg vizet (melytől régen sok szegény lány kapott guta ütést, igen, tényleg több haláleset volt emiatt (is) anno), de ezek a kütyü huszárok már azt sem tudják, hogy mi az a vödör. (inkább sokan kondi teremben fizetnek a gyúrásért, hogy gyávaságukat pár kiló protein dobozzal fedjék el, ha esetleg face to face szitu elé kerülnének, inkább békák lesznek felfújva, miközben a spangli mellé muszáj nekik pár extra cuccot is használni, hogy túlélhessék mentálisan a “kemény” hétköznapokat).
De ez is tabu, erről sem ildomos beszélni… Viszont ez csak egy ócska őrült naplója, tehát megtehetem…
Aztán tegnap este ismét Sanyi bá füves könyve -(nem a cuccról beszélek “kedves” fiatalabb olvasók!)- került a kezembe.
Igen. Sanyi bá zseni volt. Az MTV-és apám még dolgozott vele… (Vannak döbbenetes fotóim a családi archívumban)
És ekkor, ennyi év után, tegnap éjjel ismét szamárfüleztem…
(Na és ez milyen “kód” “kedves” nyigha fiatalabb bunkók)?
…Az a néhány vers megnyugtatott…
Láthatóan harapófogóba kerültünk ismét.
Útjaim során hiába jelzem a más nemzetiségű ismerősöknek, hogy a helyzet rosszabbodik (a környező határainkon túl), és hogy ne becsüljék le a jeleket. De amiket évek óta mondok, azokra jobb esetben csak egy kézlegyintés és egy lenéző mosoly a reakció az irányomba. Ahogy ez a gyerekkoromban is így volt. Akkor is kinevetettek engem, a kis hülye csodabogár fogel, csak maradjon csendben stb.
Aztán azóta sokan meghaltak közülük is, akiket ismertem. Csúnyán.
Ráadásul az apám még néhány vén, vegetáló kollégája (MTV), -akiket a Teremtő itt felejtett-, korbácsolja ezeknek a fiatal szerencsétlen tahóknak az érzelmeit.
Igen, ezek a volt (vagy még mindig aktív) spionok, anti-kultúr harcosok, és egyébb Dantei szörny lények még mindig itt vannak velünk és utódaikkal együtt mérgeznek sokakat. Mert hagyjuk. Ezt is.
Közben egyre több a degenerált szülő és a degenerált gyermek is.
95 százalékban…
Sajnos többnyire ezt látom, bárhol is járjak a nagyvilágban.
DE HOL VANNAK MA A WEÖRES SÁNDOROK?!
(a kérdésem költői volt)
A TÖRTÉNELEM
A TÖRTÉNELEM VÉRES MUNKA,
INKÁBB MERÜLJÜNK ÖNMAGUNKBA,
MÍG ZSARNOK VERI A HÁTUNKAT,
BELÜL FORMÁLJUK VILÁGUNKAT.
AZ ÉLET TÜNEMÉNYEK HABJA,
GAZDÁNK E HABOT KANALAZZA,
GORILLA-MELLÉT HADD DÖNGESSE,
DÉLIBÁBJAIT HADD KERGESSE.
Weöres Sándor
fogel frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 
Jól fogalmazol . Eddig nyugalmat kaptam, érdekességet, a soraidtól, hogy nem halt ki ez a józan paraszti ésszel működő fajta ember. De ezek a sorok nagyon szomorúvá tettek. Holott minden szavával egyet értek. Unokáimon és barátjaikon keresztül tapasztalom ezt a vihogós, cinikus, nem törődöm, nem érdekel, nem értek és nem is akarok hozzá érteni ifjúságot. Az alkotásra, teremtésre, építésre, cselekvésre hajló akaratot nem találom. Próbálom én is felnyitni szemüket, hogy a cél nélküli ember a leghitványabb fajta. A tengő-lengő időtöltés egyhelyben topogás. És mire észbe kapnak , elmúlik az élet és mindenkit csak hibáztatni fognak. Tanácstalan vagyok én is. Csak abban bízunk, hogy a példamutatásunk talán mégis rájuk ragad, és mire nagykorúak lesznek, ha vért izzadva is, de csak közelebb lesznek a mi értékeinkhez , mint jelenleg vannak 🙂 Kicsit vidámabban, ha kérhetem. Annyi rossz van a világban, ami ellen nem tehetünk semmit. Legalább örüljünk egymásnak, hogy másnak is vannak értelmes gondolatai, hogy vannak még célokat kitűzni képes és a céljaikért cselekvésre képes emberek. Jó egészséget és kitartást.
KedvelésKedvelés