Azért az elgondolkodtató, hogy egy varázs-SÁL micsoda hisztériát generál a világsajtóban… (Briliáns húzás volt).
A németek, a bbc, az osztrákok és a “kedves szomszédok” után, már az amerikai sajtó is két napja erről hörög.
Tökéletes A Teszt, egy tűpontos kórkép, ráadásul most sokan kimutathatják a foguk fehérjét, már sokakat kiugrasztott a varázs-SÁL a bokorból, ki-ki a maga öklendezésével van elfoglalva és most végre tombolva kiélhetik -szinte már kéjesen- a szellemtelen perverzió összes hangnemét… Ők.
“Mindenki” nyomja a frankót…
A budapesti “hontalan” profin futtatott, jobb sorsra érdemes “újságíró” ismét szegény Bibót kapta elő
(a biboldó, betonbiztos ide-oda nyaló lövészárkából) ezzel megint stabilan hozza – mesteri időzítéssel beton biztosnak hitt példáját, míves intellektusával együtt ráöntve az egész (magyarországi) mindenségre… (Szegény Bibó)…
Nagy a zaj, de az igazán figyelő szemek és fülek számára, gyanúsan nagy a csönd…
(Szellemi) Vihar előtti csönd?…
A zsákutcás penge intellektusok ügyeletes hörgései figyelmeztető jel lehet(ne)…
De Igaz(i) tudás alig van már, emberség csak nyom(elemekben) található ott künn, oszt meg elfojtás, szellemi neuraszténia, az viszont dögivel.
Borzadályos borzas borókák fenik nyelvüket földijeiken félművelteknek (!) le-nevezve a nagyérdemű előtt, mert csak ők törhetnek pálcát, csak ők a felkentek, a sötét borzalmas szellemi felhőikkel, melyek észrevétlenül rátelepszenek a korona-csakrájukra, amit észre sem vesznek…
Nos, ilyenek a dühöngő “Spirituális Materialisták”, akik még ebből meg is élnek. (Nem is akárhogy).
Bátor Ember alig, aki meri vállalni, akár még a komfortzónájából a kiugrást is pár lélegzetvételre…
Mert nem látjuk, ahogy lassan elveszik előlünk a levegőt komótosan-türelemmel, mert a beavatottak ezt is profin csinálják, mint ahogy pl. a békát forralják a nagy üstben…
De nem eléggé kifinomult az a karmester, aki most is húzza ezt a fals talpalávalót…
Egyre zajosabbak és elfelejtik, a lényeget.
Azt, hogy az Isteni tehetségű komponisták műveiben a legfontosabb rész…. a…. szünet (jel).
Ekkor lélegzik a nagy előadóteremben a zenekar,
a karmester, a közönség… Együtt.
Egy nagy lélegzetet vesznek a hosszú “fermata” alatt és újult erőkkel kapaszkodnak fel az isteni Johann Sebastian szellemi partitúrájának hangjegyein.
Bach, mindig bemutatta az ördögi és az angyali szférákat is…
Mi, pusztai farkasok (a bolond művész csudabogarak), mindig is kitaszítottjai vagy önként visszavonult senkije voltunk-vagyunk a zajos földi lét dáridózó, piroslámpás, önmagukat kikiáltó kultúr-szörnyei mögött…
Hogy is szólt anno az a bizonyos utolsó mondat?!
“Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”
(Lk 23:34)
(vérségileg egy kevert: biboldó, csángó-székely, szász, budapesti botcsinálta filmes, kora reggeli agymenése)…
Fogel Frigyes
Egy őrült naplója 