Néhány nappal ezelőtt vonatra száltam Kolozsváron… Budapest felé vettem az irányt…
Nem is olyan sok évvel ezelőtt Kós Károly épp visszafelé szállt fel Az Utolsó Vonatra, mely Kalotaszeg felé tartott…
Aztán leégett-elégett egy régi kor, miközben Az Öreg, fittyent hányt az apokalipszis lovasaira és Sztánán, egyedül, megalapított egy Szellemi Műhelyt.
Visszaemlékezési alapján, -ma is olvasható-, hogy bármi is történt akkor, nem volt más lehetősége, ezért Sztánáról gyalog, egyedül, elindult és közösséget épített… Lehozta a fizikai világunkba a Transzilvanizmus eszméjét…
Visszaugorva a jelenbe, miközben néhány nappal ezelőtt Budapest felé “robogtam”, most, 2022-ben épp az ellenkező irányban, eközben átfutott az agyamon, hogy két évvel korábban, amikor önkéntes száműzetésbe vonultam az erdélyi peremvidékre, mi is történt velem valójában…
A hegyi magányom ellenére, hirtelen sűrű-intenzív időket élhettem át…
Ismét megtaláltak a feladatok, a projektek, az emberek és én szinte csak kapkodtam a fejemet, hogy… megint nincs nyugalmam…
Feladat van…
A Sors, a Karma nem válogat…
Aztán a két év alatt miközben a világ leállt, nekem ez a luxus sem adatott meg…
Menni kellett…
A film producerek, közéleti emberek, egyházi vezető, a ma frissen kinevezett miniszter stb. keresztezte szerény életem (vessző)futását…
Ismét nagy tanulság volt…
Aztán 2022-re lassan minden(ki) a helyére került, én meg csak néztem mint “Misi a moziban” és próbáltam megérteni az élet humorát… (Kevés sikerrel)…
Az 50 évem alatt sokmindent láttam…
Jónéhányszor bejártam ezt a világot és megtanultam, hogy csak egy valami maradt nekünk ahoz, hogy feljebb léphessünk…
A Művészet.
És a Közép-Európai impulzus.
Amit épp most csinálunk.
Mi, magyarok.
Ki-ki ahogy tudja, sokan közülünk névtelenül, a háttérbe húzódva, vagy épp az első sorban kapva a pofonokat, a szellemi ólom golyókat…
Életbevágó, hogy most (is) felismerjük az igazi(!) ellenségeket és ha ez sikerül, akkor a szellem pallosával a kezünkben, precízen, határozottan, de szeretettel kimondjuk a kimondhatatlant…
Mindehez persze hozzá tartozik, hogy sokan vannak közöttünk nárcisztikus, ócska árulók is.
De csak idő kérdése és elválik az ocsú, a búzától…
———————————————
Néhány évvel ezelőtt felkérést kaptam, hogy egy Ruszin festőművészt két hónapon keresztül elkísérjek kamerámmal és készítsek róla néhany promo rövid filmet itt Európában….
Italy, Monaco, France stb.
Aztán történt ami történt és végül a két művész ismét találkozott az erdélyi tájakon néhány nappal ezelőtt… (fotók)…
———————————————
Ma gyógyító impulzusok kellenek…
Bármi is történik most a fizikai síkon, az csak egy vékony szelete a Teljességnek…
Nem szabad elfeledni, hogy pl. amit Kós Károly és mások elindítottak, ott van a lényeg.
Nagy a zaj, de a minőség sosem harsog, a szellem szelíd és a végén mindannyian visszatérünk… Haza.
De addigis, tenni kell.
Mert itt, ezen az oldalon így segíthetünk a szellemi világoknak…
Ezt hívják zenének.
Kamarazenének…
(Hamarosan ismét vonatra szállok, és retur jegy nélkül visszamegyek.
Haza… Erdélybe)…
fogel frigyes
“filmes”
Egy őrült naplója 