Anno, fiatal csellista “titánként” egy kellemes őszi délután beestem a budapesti Zeneakadémia -mondjuk úgy- egy kötelező lét-elméleti osztályának első órájára…
Türelmesen elhelyezkedtem a kollégákkal a nagy terem lepusztult padjai között, a nap még valamennyire bekandikált a Majakovszkij utca, pardon ma már a Király utcára nező hatalmas ablakokon keresztül, amikoris hirtelen beviharzott A Professzor Asszony. Lecsapta könyveit a katedrán álló szocreál asztal mutánsra és felénk fordulva bemutatkozott:
……….. a nevem.
Én leszek a …… tanáruk ebben az évben.
Kommunista vagyok, és zsidó, -folytatta-, senki ne várjon tőlem semmi szimpátiát, legkevésbé a fasiszta jobbosok önök között.
Így…
(Nemsokkal a “rendszervátás” után vagyunk)…
Ekkor lassan körülnéztem és legnagyobb meglepetésemre csak üveges tekintettel mereven maguk elé néző fiatal művész fejeket láttam magam körül, nulla reakció, csak kushadás, néhol felcsendült pár kuncogó hang a szúette padok között…
Többé nem mentem vissza a professzor asszony óráira. Másokéra sem.
Aztán végleg elmentem magyarországról, közel 30 évig tanultam-alkottam a nagyvilágban. Zsoldosként.
Most már hazajöttem, itthon vagyok és “EZEK”, még mindig itt vannak.
Láthatóan csak kihalásos alapon tűnnek el a (köz)életből.
Miért?
Schiffert becsülöm.
Ma ő volt, az egyetlen (egy igazi, hiteles baloldali értelmisegi), aki nyilvánosan feltette A Kérdést, ergo bátran nekiment ezeknek a hulladékoknak…
És ismét csak a nagy-nagy csönd…
Miért?
Mikor lesz végre váltás és söprés-megtisztulás itthon a szellemi életben?!
Miért kell lapítani még mindig?!
Miért nem lehet most végre egy kis gógyival kisöpörni ezeket a közéletből és-vagy ellehetetleníteni őket, ahogy azt anno megtették a sarló-kalapácsos őseik is hosszú évtizedeken keresztül tönkretéve legnagyobbjainkat (is) és még ma is van bátorságuk sértegetni NYILVÁNOSAN mindenkit?!
Jól ismerem a legtöbb, még ma is kulcspozícióban szenvelgő budapesti “értelmiségieket”…
Mindig is ők voltak az igazi ellenség. A Szellem ellenségei.
Önkritikam és a jó érzésem-izlésem eddig nem engedte meg, hogy másokat követve, értsd: az elölgombolós díszmagyar percemberkék hosszú soraiba beálljak.
Hogy a nyilvánosság előtt kimondjam, Azt…
De most kénytelen vagyok megtenni, mert elpattant a húr bennem:
Keresztény embernek tarom magamat, minden hibáimmal, nyomorommal egyetemben… Legalábbis törekszek arra, hogy a keresztényi minőségek alapján éljek… Sokszor kevés sikerrel.
Viszont Schiffer mester pengeéles írását olvasva eszembe jutott a következő:
Sokszor mondták ezt nekem:
Frici! Tanulj meg megbocsátani…
Rendben.
Ehez viszont az őszinte bocsánatkérés a minimum és hogy ezek végre eltűnjenek a süllyesztőben, hogy végre a fiatal, urambocsá a baloldali friss fiatal vér is labdába rughasson végre…
Már régóta jöhetnének a fiatal, profi, még tisztakezű kis Schifferek…
Elkéne a balansz…
Úgy harminc éve már…
Nem?!
Fogel Frigyes
filmes
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber
Vimeo csatornám:
https://vimeo.com/kulturaliskreativok
WordPress blog:
Egy őrült naplója 