“Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen;
Hidd el, hogy én is érzem,
S nekem te nem vagy idegen.
Mikor nem látod már a célt,
S tán a hited sem töretlen,
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig,
Mitől jó élni és mitől nem”!
(Katt a képre)…
Egy őrült naplója 