Hasonló kommenteket mint a tiéd már sokat kaptam az évek során (főleg hölgyektől) úgyhogy most veszem a bátorságot, hogy reagáljak az írásodra, itt sokszemközt 🙂
Köszönöm hogy időt szántál rám 🙂
Örülök hogy nem tetszik a két évvel ezelőtti kis videó monológom, ezek szerint valami dolgod lehet vele… Talán… Ki tudja 🙂
(Ezt szokták mondani a nagyokosok… Nekem erről fogalmam sincs) 😉
A személyes tapasztalatom az, hogy nagyon kevesen érdeklődnek egymás iránt igazán… Ezt legtöbbször be sem merik vallani maguknak, de a frankót mindenki tudja, megmondja, belájkolja. 🙂
Viszont alig vannak olyanok, akik csinálják.
Merik.
Megélik.
Bevállalják.
Kipróbáljak.
Ezért sem bánom -még ma sem- hogy néha bedobok egy kis kavicsot a pocsolyába…
Szerencsére már 9 évesen felismertem a zászló rudakat és a fel(be)csavarodas veszélyeit…
Engem sok zászlóvivő közé sodort az élet…
Köztük több olyan közé is -itthon és a nagyvilágban- akiket legtöbben csak a napi hírekből “ismernek” a képernyőről…
Nekem ez (is) jutott, és végül is, nincs ezzel semmi baj…
Azt ahogy írtad: “a politika elviszi a fókuszt az egyéni felelősségvállalásról” biztos igaz sokaknál, de ismerek olyanokat is méghozzá szépszámmal, akiknél nagyon nem igaz ez a megállapításod.
Igen, tönkretették, pl. Csurkát is (és még sokan másokat a mai napig) a szemem előtt bedarálta, de nem a politika.
Ezt pontosan láthattam akkor, ahogy ma is, személyesen…
És ma is látom a fura sorshelyzetem miatt sokszor első sorból az aktuális mocskot…
De nem mindig azt és úgy amiről írsz…
Szép szólamokkal, közhelyekkel nem lehet (meg)magyarázni, leegyszerűsíteni mindent, bár úgy mindig kényelmesebb…
Azok akik látták, hogy pl. Csurkát (a művészt) hogyan-mivel (kivel) sikerült igazán megfogniuk és tönkretenniük, (és még sokan másokat) nos, az nem az amiről kommentelsz.
De termeszetesen egy része igaz amit írsz a témában…
(Az éremnek két oldala van).
Ismerek személyesen az otthoni vagy más országokbeli pl. politikai, üzleti élet csúcsán, vezetőket és beosztottakat akikre fel tudok nézni…
Én -veled ellentétben- látom bennük a tehetséget, a helyzetfelismerés zsenialitását, de a tragédiát is.
Egy közös mindegyikükben.
Bátran megélik a sorsukat.
Miközben mindenki rajtuk feni a nyelvüket.
Ki-ki a maga módján… A proli így, az antrós úgy, a kulturális maffiózók így, a szekta egyházak vezetői amúgy, a “libsi” kultúr maffiák emígy, neo-dzsentri új jobb (szellemi proli) értelmiség meg épp úgy ahogy…
Láttam én több olyan embert is -a kommenteddel ellentétben- akiket a politika inkább a saját sorsuk beteljesedéséhez vagy a kiteljesedésükhöz vezette.
Van ilyen is, csak sajnos az emberek nem éppen az empátiájukról híresek. Nem ismernek el semmit és senkit, akik a komfortzónájukon kívül esik… Sebaj 🙂
Az “antrosokrol” meg jobb ha nem beszélek.
Egy idős barátom akivel hét évig dolgoztam-éltem együtt és már nincs közöttünk, nos, az ő szülei Steinerrel is dolgoztak.
A hét év alatt öreg barátomtól kaptam elég útravalót…
(Szégyenlem magam helyettük is) (antrósok)…
Végezetül:
nem vagyok független filmes.
Ilyen nincs, erre eléggé durván figyelmeztett egyszer itt Erdélyben egy többnyire szelídnek mutatkozó celeb csuhás.
Ebben igaza volt.
Ezért (is) már közel egy éve szabad filmesnek “árazom” be magam a nyilvánossag előtt…
És sokan lesznek (remélhetőleg) akik -téged idézve- “felcsavarodnak az eszmék zászlajának tartó rúdjára”…
Szerintem…
Tulajdonképpen én sosem voltam filmes…
Még botcsinálta sem.
Csak valahogy az emberek mindig megpróbáltak engem valamilyen skatulyába beletenni, hogy ne zavarjam meg túlságosan a nappali tudatukat 😉
Én inkább szenvedek, örülök, győzök, vesztek, tanulok, hibázok, elkurvulok, aztán felkelek a padlóról, adok, kapok.
Tehát: élek.
Frici
Frigyes Fogel
https://fogel.me
Facebook: https://www.facebook.com/egyorultnaploja/
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber
Vimeo csatornám:
https://vimeo.com/kulturaliskreativok
#egyorultnaplojapontcom
Egy őrült naplója 